A harmadik pólus a hidegháborúban

MEGJELENT: 2015. december 14., hétfő | SZERZŐ: Müllner Nándor Máté

Mindannyian tanultunk történelmet. Ráadásul egyikünk sem tudja teljesen kivonni magát a demokratikus döntéshozatal világából, és merem azt állítani, legtöbbünk fejében meg is fordult már a gondolat: „én is képes lennék arra, amire a politikusok”. Ami, lássuk be, egy békés, konfliktusoktól mentes térségben, látványos összeomlásoktól, fenyegetésektől és krízisektől mentes időben, a lelkiismeretünkre hallgatva még akár meg is valósulhat, hiszen a nép mindig is szerette a maga tiszta szívű bolondjait. De mi lesz akkor, ha a békének vége van? Ha szuperhatalmak marakodnak a világban? Ha a szív nem elég? Ilyen vészterhes időket éltek az emberek az 1950-es években, mely évtized kríziseinek olvasztótégelyéből néhány népvezér kiemelkedett, és akikre nemcsak politikusként, de emberként is felnézhetünk: Csou En-Laj, Tito, Guevara, Nehru… egy kétpólusú világon kívüli klikk, amelyet egyetlen ember fogott össze, az egyiptomi Gamal Abden-Nasszer (Gamāl ʿAbd an-Nāṣir helyesen). Nem én találtam ki. Csupán azt a pátoszt használom fel, amely engem is átfűtött Mohamed Haszanein Heikal Nasszer és kortársai című munkáját olvasva. Két héttel ezelőtt még én is a szkeptikus emberek közé tartoztam. Ma már nem vagyok az. El kell ismernem: politikusként élni, határozni, felelősséget vállalni tényleg foglalkozás. És Heikal könyve győzött meg végleg erről. 

Bevált recept, különleges vezetőknek
A szerző „in medias res”, ahogy a nagy epikusok, egyből belevág a történetbe. 1952-től kezdve végig, ugyanazzal a lendülettel, szenvedéllyel és őszinteséggel meséli el a „Nasszer-éra” tizennyolc évét, amely során egy egyszerű ezredes népe bálványa és egy térség vitathatatlan vezetője lett. Szuezi válság, arab-izraeli háborúk, az Egyesült Arab Köztársaság megalakítása… Csupa olyan esemény/konfliktus, amelyekről tudjuk, hogy Egyiptom került ki pozitívan (még ha egyszer sem győzedelmeskedett katonailag). Hogy lehetséges ez? Szerencse? Véletlen? A háborúk résztvevőinél nagyobb hatalmak rendezték volna ezt így? Heikal könyve szép sorban elveti e lehetőségeket, és meggyőzve a kétkedőket bebizonyítja: Nasszer nélkül minden másképp alakult volna. Mert politikai tőkét kovácsolni katonai vereségből csakis a legnagyobb politikai lángelmék képesek. Kiszámítani a nemzetközi reakciókat, minimalizálni az áldozatokat, vállalni a felelősséget a kudarcokért, közben bátorságot mutatni a legreménytelenebb helyzetben… így lehet megnyerni egy népet, melynek tagjai a jelenlegi országhatárokon túl is élnek. Egy ember mögé sorakozva, egy jó példát követve lehet összekovácsolni az évszázada elnyomott, kihasznált, egymás ellen fordított arab közösségeket, majd ezt a végtelen erőt használva, a tömegek révén, a forradalmi hangulat segítségével lehet meghátrálásra kényszeríteni a puccsokat előkészítő külföldi nagyhatalmakat. Így lehet győzelmet aratni a vert helyzetből. Bevált recept. Amely alkalmazására kétségtelenül csak a legnagyobbak képesek.

Kritikák…
Sokan a könyv szemére vetik, hogy nem életrajzi írás. És ebben teljesen igazuk van, de a felháborodásuk téves. Heikal, az al-Ahram nevű egyiptomi napilap főszerkesztőjeként tisztában van a szavak és kifejezések hatalmával. Merem állítani, hogy a műfajok jellemzőivel is! Ezért hiszem azt, hogy eredetileg sem akarta szeretve tisztelt elnöke és barátja, Nasszer emlékiratait megírni. Inkább, egyrészt, meg akarta magyarázni, mit miért tett – okulásul szolgálva az elkövetkezendő nemzedék politikusainak. Másrészt pedig egy rajongva tisztelt forradalmár alakját akarta megeleveníteni előttünk, akiért az utolsó arab is képes lett volna meghalni. Előbbi célját a kairói irattárban elhelyezett politikai dokumentumok (az elnök és különböző külföldi politikusok közt lefolyt levelezések stb.) nyilvánosságra hozatala, utóbbit pedig a nép által az elnök személye köré épített anekdoták és pletykák rögzítésével, felelevenítésével kívánta megvalósítani. Sikerrel? Remélem elég, csak abba belegondolunk: fél évszázaddal később, Magyarországon egy pozitív hangvételű cikk születik arról az emberről, akinek a politikája miatt az 56-os magyar felkelést a külföldi sajtó elbagatellizálta!

Politikus külföldön is
A kellemes pátoszt elhagyva azonban le kell szögeznem: nem csak a válságok rendíthetetlen népvezérét ismerjük meg a könyvben. Egy forradalmárról pozitívan nem nagy kunszt írni… A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor a nagy konfliktusok közötti (éveken át tartó) politikai folyamatokról olvastam, amelyek során az ezredes politikussá avanzsált és megértettem: igazából államférfiként tette a legtöbbet az arab ügyért, nem pedig katonaként! Mert két szuperhatalom egymásnak feszülése mellett volt mersze mindkettőt kijátszani a másik ellen, el nem „köteleződni”, és alternatívát mutatni a kisebb nemzeteknek! Lavírozott, visszautasított „segélyszállítmányokat”, síkra szállt más államfők mellett, maradéktalanul kihasználva az ENSZ nyújtotta lehetőségeket! Nasszer nem csak országán belül, hanem a nagyvilágban is megállta a helyét… ráadásul az is világossá vált számomra, hogy egyik siker sem lehetett volna teljes a másik nélkül.

1970
Nasszer majdnem két évtizedet töltött a hatalomban, végig türelemmel, óvatosan lavírozva, csakis előre tekintve próbálta meg vezetni országát egy erős, biztonságos jövő felé. Integritásának és becsületességének köszönhetően sokan csatlakoztak is hozzá ezen út során: Finnország, Jugoszlávia, Kuba, de még India vezetője is példaértékűnek és követendőnek tartotta mind az elnök személyét, mind politikáját. Pedig mindannyian országuk kiváló vezetői, a lehetőségek meglovalói voltak. Forradalmaik csillagai. Mégis mind elfogadták az egyiptomi tanácsait. Kéréseit tiszteletben tartották, és együtt szálltak síkra nemcsak a közös, de egymás érdekeiért is, őrizve világuk békéjét. Higgyük el, Gamal Aben-Nasszer halálával nem csak az Egyesült Arab Köztársaság eszméje szállt sírba!  

Címkefelhő
Megosztás

Egypercesek

Clintonné krimit ír

Clintonné krimit ír

Manapság mindenki mást csinál

Az év novellái

Negyven magyarországi és határon túli folyóiratból válogatták össze a most megjelent reprezentatív irodalmi gyűjteményeket

Uz Bence a vásznon

Nyirő József Uz Bence című regényének részletéből készülő kisjátékfilm forgatása kezdődött Székelyföldön

Csúcsra jár a MEK

Az előző évihez képest 30 százalékkal emelkedett a nemzeti könyvtár által üzemeltetett online felület olvasottsága

Cserepont szolgáltatást indított az FSZEK!

Még ha nem is vagyunk kint a vízből, de örömhír, hogy újra lehet könyveket kölcsönözni, hála a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár eszes megoldásának