Malevil-stációk

MEGJELENT: 2014. október 8., szerda | SZERZŐ: Müllner Nándor

A fiatalok rettegnek a hosszú, borús leírásoktól. Ha nincsen párbeszéd, akkor máris nehezebben veszik rá magukat az olvasásra. Természetesen én is ehhez a csoporthoz tartoztam. Tartoztam, mert most már se olyan fiatal nem vagyok, mint egykor, se nem rettegek a vastag, rémisztően komoly könyvektől. És az ember – én legalábbis – pontosan emlékszik azokra a könyvekre, amelyek felnyitották a szemét. Gyűrűk ura – az első ezer oldalas könyv. A „delfin könyvek”, amiket minden ráhatás nélkül levettem a polcról. Az első sci-fi, a Dűne és az első történelmi könyv, a Sógun.
És az első könyv, amelynek látványa a kezemben elismerést váltott ki a környezetemben élőktől: Robert Merle Malevil-je.

A társadalom pusztulása

És tizenhárom évesen ennek a könyvnek az új kiadásával utaztam élvezve a megrökönyödött tekinteteket. Lassan haladtam, mert éltemben először el akartam olvasni minden leírást és meg akartam tanulni mindent, amit csak a túlélésről tanulni lehet. Hiszen gyerekként – a könyv témáját – egyáltalán nem tartja az ember valószínűtlennek: az általa még alig megismert társadalom pusztulása nemhogy félelmet, de sokszor vágyakozást is kelt. És ebből az apokalipszisből egy új élet kell, hogy emelkedjen, ahol a túlélésről az „igazi” értékek fognak dönteni. Nem pedig a következő felelet a földtörténeti korokról…
És ez volt az első olyan könyv is, amiért a lelkesedésemet soha nem bántam meg. Még egy évtizeddel később is szívesen veszem le a polcról, és ütöm fel bárhol a könyvet, az eredmény ugyanaz: elvarázsol. Ha a közepén kezdtem el az olvasást, akkor a befejezése után újra olvasom az első háromszáz oldalt. Az előrelátásomon, azt hiszem, még mindig dolgoznom kell...
Vannak olyan könyvek, amelyeken túlnő az ember. Ahol nem rétegzett a mondanivaló, és már az első olvasásra is elérhetünk egy nyugvópontra a könyvvel és a saját életünkkel kapcsolatban. Ez nem ilyen könyv.

Egy baráti kör és néhány asszony
A Malevilt, valahányszor újraolvasom, rájövök, hogy Merle sokkal okosabb volt annál, mint hogy én, akár csak félig is megérthetném a szándékait vagy gondolatainak mélységeit. Mindig mást fogok belelátni, mást fogok kapni tőle: az első olvasás után elhatároztam, hogyan fogok viselkedni, ha minden hamuvá ég körülöttem. Keresni fogom a túlélőket, és igyekszem állatokat szerezni, melyek segítségével túlélhetem az elkövetkezendő teleket. Nyulak, galambok a hátsó kertben, búza a kazánban – ezek hát mind adottak. Esetleg egy-két csirke is túlélhetné, hogy legyen rántotta reggelire. A macskánk meg nyilván elég okos ahhoz, hogy időben csatlakozzon hozzám… Biztos voltam benne: minden rendben lesz. Talán még jobb is, mint az iskolában szenvedni.
Néhány évvel később – természetes módon – már a nőkön jár az esze a férfiembernek. A könyvet újraolvasva immár a társadalom újraszervezésének, avagy inkább újraalkotásának kérdése lett a főbb problémám. Nem is mondok többet. Akkor meglehetősen egy síkon mozogtak a gondolataim.
Amint ezen a fázison túljutottam, már viszonylag könnyebb volt mást is meglátni a regényből. Malevil-ben egy baráti kör és néhány asszony élte túl a „B-napot”. Vidéki kommunaként kezdték újjáteremteni az élethez szükséges dolgokat a volt Franciaország területén. Vajon én kiket választanék magam mellé, hogy segítsék a túlélésemet? Kinek mi hasznát venném? Nekem lenne-e hasznom? Tudnék-e olyan jó vezetőjük lenni, mint Emmanule Comte-nak sikerült?

Az egyház katonái
A vallásos középiskola hatására pedig a katolicizmus és a papok hatalmáról is kénytelen voltam elgondolkodni. Mi más felé fordulhatnak az emberek egy világégés után, ha mindent elvesztettek? Milyen haszna és hátrányai vannak, ha az egyház és annak „katonái” is a túlélők között vannak? Helyes-e ha ők vezetik a túlélőket? Kit részegítene meg a hatalom az én környezetemben élők közül?
És újabban már a tudomány kérdését sem tudom egy legyintéssel elintézni. Ha elpusztul a régi társadalmunk, akkor mindenképpen újjá kell alkotni azt? Megsemmisülnek a gépjárművek, a telefon, és a fegyverekből egy idő után ki fog fogyni a töltény. Kötelesek vagyunk olyan dolgokat létrehozni, melyek segítségével sokkal könnyebben lehet embereket elpusztítani, és a későbbi nemzedékek (ha lesznek?), majd fel fogják használni a mi tudásunkat és emlékeinket arra, hogy másokat rabigába hajtsanak? De ha nem alkotjuk meg ezeket a dolgokat, mi garantálja, hogy más túlélők nem reprodukálják a régi életünk egy-egy darabját, mely segítségével minket győzhetnek le?

Napló vagy Malevil
És ez még csak négy fázisa volt az életemnek. Vajon egy újabb évtized múlva mit fog adni nekem ez a könyv? Mert a regény olvasásának hatására mindig más kérdést kell magamnak feltennem az életemmel kapcsolatban. Ha családot fogok alapítani, biztos a monogámia kérdése lesz a következő, amin el fogok gondolkodni, és a mostani racionális indokok talán nem fogják megállni a helyüket az akkori élethelyzetemben.
De nem érdekel. Nem fogom szégyellni azt, ami voltam.
Az embernek szüksége van arra, hogy lássa, az élete fejlődik, a gondolatai megérnek. Vannak, akik naplót írnak, mások fényképeznek. Nekem Merle és Malevil-ja az idő múlásának a mértéke.

Nem a kedvenc, de biztosan az egyik legfontosabb könyv az életemben.

 

 

 

 

 

Címkefelhő
Megosztás

Egypercesek

Berki Tamás hangszála

Berki Tamás hangszála

Könyvet írt hazai dzsesszélet kiemelkedő énekese

Jane Austen a kalapács alatt

Tetemes összegért vették meg Jane Austen öt regényének első kiadását egy angliai aukción

Értékek kontra érdekek

Megjelent Lakatos István nagykövet diplomáciai szempontból jelentős témákat érintő, emberi jogi tematikájú kötete

Petőfi kirgizül

Mintegy 500 pályamunka érkezett a Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából meghirdetett nemzetközi műfordítói pályázatra

Zenei pályázatot hirdettek a Himnusz 200. évfordulója tiszteletére

Olyan népzenei feldolgozásokat várnak, melynek egy adott pontján jól azonosíthatóan megjelenik Erkel Ferenc Himnuszának zenei motívuma idézet szinten