A géniusz birodalma

MEGJELENT: 2019. november 13., szerda | SZERZŐ: R.G.A.

Szabados György-napot rendez a Magyar Művészeti Akadémia könyv- és portréfilm bemutatóval, valamint kerekasztal-beszélgetéssel és koncerttel november 21-én.

Kép forrása

Szabados György (1939-2011) Kossuth-díjas zeneszerző, zongorista és dzsessz-zenész életművéről nyolc magyar és külföldi szerző – köztük Bert Noglik német zenetörténész, Binder Károly zongorista és Kodolányi Gyula költő – fog beszélgetni az MMA Andrássy úti irodaházában. Ugyanitt mutatják be a Szabados címet viselő kötetet, amely az első szakmai elemzés a zeneköltő muzsikájáról. A program este Medgyesi Gabriella Szabados György-portréfilmjének bemutatójával, majd dzsesszkoncerttel folytatódik a Pesti Vigadóban. A koncerten a Grencsó Open Collective Szabados György-kompozíciókat játszik, a vendégszólisták Dresch Mihály és Mezei Szilárd lesznek.
„A kultúra – kihelyezés és kihelyezettség” – vallotta Szabados. „A folytonosan változó szellemi lét tárgyiasult, kézzel fogható, örökölhető megnyilvánulása. Én ezért jobban szeretek kultuszról beszélni, ami közelebb van az ember belső világához. Mélyebb és fenntartóbb. A kultusz már szakrális dimenzió. Úgy vélem azonban, hogy még ez sem a megfelelő válasz a kérdésre. Szerintem az egyetlen helyes válasz, a ’titkok titka’ az ember, s egy közösség szellemi tevékenységének legmélyén munkáló sajátos őserejű szellem, a géniusz. Ennek önálló, titkos élete és hatóereje van. Ez nem DNS-kérdés. Ez kizárólag szellemi kategória. Itt azonban, ahol élünk, ez a szó sajnos ma nem kimondható, nem használható. A szellem uralmát, és nem a hegemón, pusztán racionális közeget idézi, ezért nem szereti a hatalom – egyik hatalom sem. Magyar géniusz – ennél idejétmúltabb, elképesztőbb fogalmat nemigen lehet kimondani a mai Magyarországon. Kimondásáért a szellem embere gyakorlatilag a közélet perifériájára szorulhat. Magyarországon önazonosság-skizofrénia van. Márpedig minden szellemi és művészi teljesítmény mögött ott áll valami időn kívüli érzet, előkép, látomás, valami akarat, ami közvetlenül nem megfogható, a szó tárgyias értelmében nincs is. Ám ’Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág’ – írja József Attila. Halhatatlan sorok ezek. Hogy mi lesz, s ha lesz, az milyen lesz, ennek cselekvésre sarkalló előérzete a géniusz birodalma”.
Megosztás